Köszönöm mindenkinek a segítséget!

Hozzászólások (0) | 2009. 12. 27. 21:53:15

Sziasztok! Főiskolai beadandóhoz készítettem egy kérdőívet. Kitöltésével segítenétek a munkámat? Előre is köszönöm!

http://...

Hozzászólások (4) | 2009. 12. 04. 22:18:11

Már több mint egy éve annak, hogy regisztráltam az sl-be. Azóta nagyon sok minden változott. Emlékszem nyubiként nem hitték el, hogy kezdő vagyok. Szerencsére egy szép, normális kinézetű av-val sikerült regisztrálnom egy OnRez nevű kiszolgálón keresztül a NewYork-i helyszínelők sorozattal kapcsoltban (kb. 2 hete volt annak a résznek az ismétlése). Egészen egyedi av-t kaptam ezáltal, nem azok közül kellett választanom amit az SL regisztráció ajánl fel. Érdekes volt az egész, mert majdnem feladtam az sl megkeresését, mert őszintén szólva nem jegyeztem meg a nevét, ha nem ismétlik meg a filmet akkor biztosan nem lennék itt. Az első napom kicsit furára sikerült miközben próbálgattam mit is tudok kezdeni magammal, sikerült valahogyan elállítanom a kinézetemet. Ori próbált nekem segíteni, akkor kezdő létem miatt csekély sikerrel, hát igen, az első napomon az első lépésem az volt, hogy találjak magyarokat és a Magyar Centrumban találtam magam (sajnos ez ma már nem menne). Mint kezdő nem igazán tudtam mit kezdhetnék magammal. Nem nagyon akartam zaklatni a régebbi felhasználókat a "hülye" kérdéseimmel, így lassan, de sikerült az eredeti külsőmet visszaállítani. Folyamatosan találkoztam a régi Centrumosokkal, de mint új nem tudtam mit mondhatnék a többieknek. (hát igen a barátkozás sose ment) Angol nyelv tudás nélkül meglehetősen korlátozottak a lehetőségeim. Ekkor találkoztam Vic-el és egy olyan emberrel aki sajnos már nem "játszik". Ők ketten szép lassan megmutatták milyen is az sl. Először elvittek azokra a helyekre ahol magyarok is vannak, így kerültem a Bacardi-ba. A hely megszűnéséig nagyon sok szép estét töltöttem ott. Sajnos a gépem teljesítménye akkoriban nem az sl-hez volt konfigurálva, így sokat szenvedtem emiatt. De szerencsére ezzel ma már nincs problémám. Sok mindent kipróbáltam amit lehetett, jártam szerep játékos helyekre, de a gorean típusú kényszer szituációk hosszú távon nem jöttek be, az is korlátozott, hogy ragaszkodom félneko viselkedésemhez és sok helyen nem rajonganak ehhez a formához. Legtöbbször Vic-el csavarogtam a simeken, aki birka türelemmel hallgatta a nyavalygásaimat és tanított építeni.

Az sl-re jellemző, hogy az emberek jönnek-mennek és csak nagyon kevesek maradnak hosszú távon. Sokan vannak akik minden új embert első pillanattól beskatulyáznak rossznak, ha egy ilyen alakkal találkoznak az újak talán ezért nem is maradnak... De vannak sokan akik próbálnak segíteni, de jellemzően a magyarokra mindig van aki kézzel-lábbal a segítők ellen vannak. De a kitartás sokat segít.

Barátságok kötődnek ezen a helyen is, de mivel itt az emberek akár több száz km-re is lakhatnak nem lehet tudni milyen is lehet az a kapcsolat. Vannak akik elmerik dobni az sl külsejüket és találkozókat szerveznek/részt vesznek rajta, de többségében az emberek inkább elbújnak a monitor mögé és onnan élvezik az anonimitás adta lehetőségeket. Őszinte leszek én ebbe az utóbbi csoportba tartozom, bár akadnak kivételek...

Sokan vannak a barát listámon, de közülük nagyon kevéssel tartom a kapcsolatot. Ennek számos oka van, vannak akik már nem online-ok, vannak akik máshová járnak, vagy egyszerűen nem vagyunk fenn egy időben. Nagyon tud dühíteni, ha egy forgalmasabb helyen egymás után kapok 5-6 baráthívó ablakot. Ezeket alapból el sem fogadom, ahoz, hogy valaki elnyerje az Accept feliratot nagyon sok minden kell. A közelmúltban szerencsére a kéretlen "Szia Sexy, jössz egy körre?" IM-ek is abbamaradtak(aki ismer az tudja miért). Ilyenkor mindig arra gondolok ezek a nyúbik mennyire másak mint én voltam, de eszembe jut ilyenkor Gabi cinizmusa is és állandó kérdése "Te kinek az altja vagy?".

Mostanában a munkám miatt alig van időm felmenni az sl-re vagy egyszerűen ülni a gép előtt nincs energiám. Ilyenkor van, hogy napokig nem megyek fel és nagyon hiányoznak a barátaim. Sajnálom, hogy nem lehetek túl sokat velük.

Változnak az idők. Régebben voltak napok amikor szinte elvonási tüneteim voltak, ha nem léphettem be, mára ez már kicsit csillapodott. Korábban napokig bíbelődtem egy fakockával, ma már szinte segítséget kell kérnem ahhoz is.

Nagyon sok minden történt velem az elmúlt majd másfél évben. Sok-sok jó dolog és sajnos egy-két rossz is, ami az emberek rossz indulata, féltékenysége miatt volt. Szerencsére a barátaim mindig kiálltak mellettem és így a Second Life nem került örökre a lomtárba.

Van aki azt mondja ez csak játék, de ha az ember mindig csak színészkedik egy idő után kiég és vagy szürke lesz ez is, vagy már tényleg nem tudja elválasztani mi volt kitaláció és mi valóság. Ha túl sokat emlegetjük, hogy ez úgyis csak játék, és valami olyasmit teszünk meg ami egyáltalán nem jellemző ránk és később megbánjuk nagyon nehéz új avatarral nyúbiként kezdeni... Szerintem itt a lényeg, hogy légy önmagad, érezd jól magad, és viselkedj úgy ahogyan te elvárnád mástól, hogy hogyan viselkedik veled. Tulajdonképpen nézőpont kérdése, és itt is az a lényeg: amit a másik nem akar azt nem szabad ráeröltetni, mert abból semmi jó nem sülne ki.

Az életet nem kell túl komolyan venni az sl-t meg pláne nem, egy kis móka belefér, de csak annyira amennyire a lelkünk bírja.

Hozzászólások (5) | 2009. 08. 08. 17:25:24

Hozzászólások (0) | 2009. 03. 17. 21:05:36