1 2 3 4 5

Tegnap éjjel láttam egy állásbörzét SL-ben; a CoLA régió klánjai szerepjátékos állásokra toboroztak új tagokat, legalábbis megpróbálták, de ha nem sikerült, akkor is jól szórakoztak. Én legalábbis igen, ahogy az avatarok forgatagát megcsodáltam.

Azért két klán prospektusát eltettem magamnak.

Képek: http://...

Hozzászólások (1) | 2010. 08. 08. 11:13:01

Nem szoktam személyes dolgokról írni, úgy értem, az avatarom személyes SL-beli dolgairól - borzasztó zavarba hozna. Sosem csinálok pl. direktben az avataromról nyilvános képeket, portrékat - RL sem szeretem, ha fényképeznek.

Most viszont egyrészt elmúltam kétéves júniusban; ami mégiscsak évforduló - másrészt az elmúlt fél évben sok személyes dolgot éltem át inworld (boldog és fájdalmas dolgokat egyaránt, saját és barátok drámáit egyaránt), amik szerintem változtattak rajtam (az avataromon ), talán jó úton vagyok én is afelé, hogy olyan kiégett tekintetű kiábrándult öreg avatar legyek, mint az előző bejegyzésem példabeszédbeli öreg vámpírasszonya.

Mivel mindennél jobban félek attól, hogy én is átváltozom ilyen megkövesedett, szomorú tekintetű, semmi iránt többé nem érdeklődő avatarrá, elővettem a régi képeimet és megkerestem azt a newbie Herát, akinek indultam. Talán felráz egy kicsit, ha szembenézek vele, milyen voltam lelkes nyúbiként.

A régi képek azért is aktuálisak lettek, mert hajléktalan vagyok megint, már egy hónapja. Az otthont SL-ben nagyon könnyű elveszteni, egyik percről a másikra. Úgy döntöttem, talán jobb is így, megpróbálok visszatérni a kezdetekhez, amikor egy hátitáskában elfért mindenem, és mindig úton voltam, mindig mozgásban. De szerintem csak áltatom magam azzal, hogy vissza lehet térni a kezdetekhez. Félek, hogy nem lehet, soha többé.

Öööö, képek, lehet csámcsogni rajtam : http://...

Hozzászólások (9) | 2010. 07. 12. 21:01:17

Még 2009-ben olvastam ezt a blogposztot egy külföldi SL blogon. Nagy hatással volt rám, annyira, hogy néha azóta is eszembe jutott, sőt, ahogy az avatarom öregszik, egyre gyakrabban jut eszembe. Most már úgy érzem, muszáj lefordítanom ide, hogy az is élvezhesse, aki nem talált rá, vagy nem érti a nyelvét - meg hogy kiírhassam magamból.

Elnézést, hogy másvalaki gondolatait teszem be most ide. Annyira kifejezi viszont azt a félelemmel vegyes döbbenetet és szorongást, ami bennem is felmerül néha SL-ben, hogy én ezt saját szavaimmal nem tudnám így leírni.

Egy öreg vámpír története

Két évvel ezelőtt, amikor még viszonylag fiatal avatar voltam, találkoztam a griden egy nővel. Egy vámpír dominatrix volt, bár az életmódja igazából itt nem lényeges. Kicsit cseteltünk, és megtudtam, hogy nagyon öreg már, olyan késő béta-korabeli. És habár remek társalgó volt, intelligens, jól informált, és emlékezett a grid régi napjaira, valami volt a szemében vagy a hangjában, ami... hát, nem szomorú, hanem valami még azon is túl. Mintha már túljutott volna a szomorúságon, hozzászokott volna, és megtanult volna együtt élni vele. Valami, amit nem tudok megfogalmazni.

Egy kastélyban élt valahol a Mainlanden a "lányaival", mondjuk hárommal. Ők voltak a rabszolgái, a szerelmesei, a barátai. Ők voltak egyetlen barátai. A kastély valami elszeparált helyen volt, talán fenn az égben, belépéstől elzárva. Teljesen elvágta magát a grid többi részétől. Nagyon ritkán is hagyta el. Néha kiment, hogy megújítsa a ruhatárát, talán ajándékokat vegyen a lányoknak, vagy pár bútort, de a grid többi részének már a látványa is túl rikító volt a szemének.

Gondolom, világos, mekkora értetlenséget éreztem ezeket hallva. Egyéves voltam akkor, egy ereje teljében levő avatar. A grid színes volt és hatalmas. Amerre néztem, mindenhol emberek, brilliáns ötletekkel. A windlight égbolt mosolygott le ránk. Az élet kaland volt! Egyszerűen nem volt rendjén valami tömlöcben ülni, még ha egy gyönyörű tömlöcben is, összezárva mindig ugyanazzal a három lánnyal, még ha a legjobb szeretők is a világon. Ez egyszerűen nem volt helyes, nem volt rendjén. De ma már jobban tudom.

Elkerülhetetlen, hogy egy nap ránk ne törjön a "már mindent láttam" érzés. Ahogy öregszünk, egyre több az üres sim, egyre kevesebb az a hely, ami megfogja a képzeletünket. Egyre kevesebb barátunk van. Az avatarok nem halnak meg, de egy nap visszatérnek egy adatbázisba, ahonnan sose jönnek vissza. Nincs már több idegünk, hogy emberek tucatjaival ismerkedjünk, csak azért, hogy köztük egy értékeset megtaláljunk. A kedvenc klubunk bezár. És ez már az ötödik alkalom, hogy töröljük a kedvenc helyünket a Pick-jeink közül. Az inventorynkban 50ezer tétel van, és már egy cipő sem dobogtatja meg a szívünket.

De akkor mért nem lép ki? - kérdezhetitek. Miért nem követi néhai barátait a megsemmisítő adatbázisba? Mert nem teheti. És ez a nehéz benne. Végülis egyrészt ő vámpír. Arra van ítélve, hogy éljen. Másrészt szereti a lányait. És szereti a Second Life-ot is, bár abból nem sok maradt neki. És azt hiszem, szereti önmagát is, úgy értem, egy idő után megszeretjük saját avatarunkat, mint esszenciáját ennek a világnak. Szóval, itt él, ritkábban beloggolva, mint régen, de sűrűbben, mint szükség lenne rá. És vár, hogyan végződik a történet. Ha valaha is véget ér.

És most itt vagyok én. Három évesen, a képzelet és illúziók világában. Meztelenül, csak egy esernyőt tartva a kezemben, zuhanva alá az égből, ahogyan a hagyomány szerint egy reznapon kell. Ez a szimbólum sosem téved. Néha az Ismeretlent jelenti, amibe beleveted magad. Néha a meztelenségen van a hangsúly, hogy végül feltárod magad. De néha - ez a puszta űr Üressége, ami körülvesz. Hát lássuk, mit hoz a következő év.

Ehhez én semmit nem tudok hozzátenni.
Link (nagyon jó blog egyébként, én szerettem):
http://...

Hozzászólások (1) | 2010. 06. 04. 20:31:13

Gondoltam, mások hasznára is lehet, ha itt teszem fel a kérdést, ami foglalkoztat. Biztos van köztetek, aki gyakorlott már a témában.

Szóval, ha meghívnak egy olyan SL esküvőre, ahol egyik házasodó fél sincs a barát-listádon, viszont a menyasszonnyal beszéltem eddig életemben 5 mondatot, akkor illik vinni ajándékot? (Egy szerepjátékos közösségben lesz esküvő, két játékos házasodik össze SL. Nem is annyira a házaspár miatt megyek, hanem a csapat miatt, akik mind ott lesznek.)

Ha nem kell, akkor mikortól, milyen szintű ismeretség kell ahhoz, hogy ajándékot illjen vinni? És ha viszek, akkor mit szokás nászajándékba venni? Kíváncsiságból is kérdezem, jobb előre felkészülni a hasonló eseményekre.

Hozzászólások (9) | 2010. 04. 28. 12:11:20

Vannak pillanatok, amikor azt gondolom, hogy a Second Life - felhasználói oldalról - nem más, mint a szerepjátékosok összeesküvése.

Newbie-ként elkezdem olvasni a slhungary-t, és kiderül, hogy pár itteni házigazda masszív RP háttérrel jött SL-be. Később összebarátkozom egy ifjú sim-menedzserrel, aki mellesleg említi, hogy ő offline RP-zett korábban, sőt, idebent SL-ben is. Megismerkedem a szimpatikus vállalkozó kedvű kreátor és üzlettulaj avatarnővel, akiről tudtam, hogy érdeklik az RP simek, és kiderül, hogy offline ő is RP-zett. Nemrég összeismerkedem és viharos gyorsasággal összeköltözöm egy avatarral, aki szintén "mellesleg említi", hogy "RP múltjából adódóan" képes dolgokra, amit RP-zésből tanult.

Gyanítom továbbá, hogy rengetegen vannak még akár az ismeretségi listámon is, akik szintén RP-sek voltak, csak még nem beszélgettem velük annyit, hogy "mellesleg megemlítsék".

Ez az egész azért ingerli a kíváncsiságomat, mert én RL teljesen kimaradtam ebből az egész szerepjátékosdiból, minden változatából. A Second Life viszont, azon kívül, hogy második élet, felkínálja - a szerepjátékokon keresztül - egy harmadik, negyedik, vagy ötödik élet lehetőségét is. Akár egyszerre az összeset, és mindet SL-ben. És ez érdekel.

De mi az összeesküvés célja? Miért gyűlnek ide az RP-sek? Miért "mellesleg említik" a hovatartozásukat, ahelyett hogy vagy hallgatnának, vagy nyíltan mesélnének róla? Titokzatos. A "mellesleg említés" olyan módszer, mintha azt akarnák letapogatni, hogy te is közülük való vagy-e. Mint amikor egy szabadkőműves jelt ad. Ha viszonzod a jelet, közéjük tartozol, és akkor már biztos nyíltabban beszél. De én nem tudtam a jelet viszonozni - ezért nem mondtak többet, látták, hogy nem tartozom közéjük. Vajon milyen titkokból maradok ki?

Más választásom nem volt, mint önállóan belevágni a nyomozásba úgy, hogy elkezdtem utakat keresni befelé SL-beli RP közösségekbe. A cél: kideríteni, hogy mi a cél. További részletekről később. Ha nyomtalanul eltűnök, tudni fogjátok, hogy miért, és kik tették.

Hozzászólások (4) | 2010. 04. 07. 11:28:48

/Folytatás/

Fizikai bántalmazás - Az avatarod "fizikai" bántalmazása is lehetséges - ugyan nem fáj, de kétségkívül rontja a játékélményt. Ilyenek pl. a lökdösés/taszigálás; a ketrec/kalitka rád-dobása; robbanószerek használata, amelyek füstfelhővel és zaj-effektekkel zavarnak, stb. Az első tanács, ami adható ilyen esetekre, hogy legjobb nem reagálni és közömbösnek látszani az ilyen zaklatásra, mert a zaklató /griefer számára a legnagyobb öröm, ha a másik fél ideges lesz. Amit kezdőként meg kell jegyezni ilyen esetekre, hogy a taszigálás ellen véd, ha ráülsz a földre vagy egy primre; a ketrecből/csapdából pedig el lehet teleportálni. Tudni kell azt is, hogy az ilyen zaklatás a legtöbb helyen tiltott, Linden szabályzatba ütköző jelenség, amit jelenteni lehet a Linden Labnek (Abuse Report, AR).

Verbális bántalmazás - Szóban is érhet bántalmazás egy avatart, bár amíg ez nem történik meg, nehéz elképzelni, mi lehet megalázó ebben - de nagyon is lehet megalázó. A szóban zaklató másik fél ellen kézenfekvő védekezés a Mute-olás, az avatar szöveges üzeneteinek elnémítása. - Külön ehhez a témához hívjuk fel a figyelmet arra, hogy bizonyos helyszínek, így pl. felnőtt tartalmú szerepjátékos simek meglátogatása esetére ajánlott olyan "Visitor" vagy "Observer" (Látogató) tag-ek (fej fölötti címkék) viselése, amilyeneket ezek a helyszínek általában szoktak biztosítani a bejáratnál. Ilyen címkék viselésével elkerülhető, hogy a helyszínen játszó szereplők zaklató, megalázó tartalmú felszólításokat intézzenek hozzánk, vagy számunkra kínos helyzetekbe vonjanak be.

Egyéb veszélyek: pletyka, privacy - A Second Life egyik legnagyobb vonzereje az ismerkedés, barátkozás, SL-RL kapcsolatok építése. Ugyanakkor ennek is megvannak a veszélyei. Aki ma a barátod, az lehet, hogy holnap az ellenséged lesz. Mindig alaposan gondold meg, milyen információkat adsz ki magadról, különösen vonatkozik ez RL adataidra, SL-beli üzleti tevékenységeidre, szakmai titkaidra, anyagi helyzetedre, és ha van ilyen, SL privát szférádra. Itt hívjuk fel a figyelmet arra is, hogy az IM üzenetváltások és a chat-ek szövegét bizalmasan kell kezelni a Linden szabályzat szerint (Community Standards).

/Na, nekem ennyi jutott eszembe, biztos van, amit kihagytam, bátran lehet hozzátenni illetve javítani benne./

Hozzászólások (3) | 2010. 03. 08. 15:21:38

Eve Bloodlines-os blogbejegyzésén felbuzdulva (és kicsit elképedve azon a jóindulaton, amivel Eve elfogadja ismeretlenek harapási ajánlatait) gyorsan összeírtam az alábbiakat, abban a reményben, hogy
1. ti majd kommentben kiegészítitek, kijavítjátok benne a tévedéseket;
2. ha kész van, valamelyik admin esetleg beteheti közös munkánk eredményét a Kezdőknek/ Újaknak rovatba, mint tudásbázisba, hiszen a téma elsősorban nekik, a newbie-knak szól.

Tanácsok veszély esetére, avagy: jobb az óvatosság!

A közvélekedés szerint egy avatart nem érhet nagy bántódás a Second Life-ban, hiszen ha neki nem tetsző helyzetbe kerül, akkor egyszerűen elteleportálhat, vagy kiléphet. Mégis vannak olyan helyzetek, amelyek kezelésére jobb felkészülni, és ezek jellemzően olyan veszélyek, amik leginkább a tapasztalatlan newbie-kat fenyegetik.

Ne fogadj el cukrot idegentől! - Ha váratlanul felbukkan egy ablak a képernyő sarkában, ami azt kérdezi, elfogadsz-e egy tárgyat vagy animációt egy számodra ismeretlen másik avatartól (vagy tárgytól), és nem tudod, pontosan miről lehet szó, inkább utasítsd vissza. Lehet, hogy olyan tárgyról van szó, ami az inventorydba bekerülve kellemetlenséget okozhat, vagy olyan animációról, ami kínos helyzetbe hoz, vagy előre nem látható rendszerbe tesz (jellemző példa a Bloodlines vámpírharapásos piramisjátéka). A főszabály az, hogy ha valamiről nem tudod, mi, inkább Decline/Elutasítás. Bármilyen animációval kínál meg friss ismerőseid közül is valaki, jobb elfogadás előtt tisztázni, miről van szó.

Jobbára a fentiek vonatkoznak az ugyancsak newbie-kra rátámadó kereskedelmi jellegű csoport-meghívásokra. Sok SL-beli vállalkozó és marketinges gyűjt tömegével kezdő avatarokat a csoportjába, mert a newbie-k még minden csoport-meghívást elfogadnak. Mielőtt elfogadsz egy csoport-meghívást, olvasd el a csoport Info-ját (benne van a meghívó ablakban), és aszerint dönts, szükséged van-e erre. Egy normál csoportból könnyű később kilépni, de pl. egy hippo-group-ból (ami nem jelenik meg a csoport-listádon) már nem olyan egyszerű. /Nem is tudom, lehet-e./

Rejtélyes pózlabdák - a kék és rózsaszín pózlabdák mindig kipróbálásra csábítanak, de megvan a maguk kockázata. Ha el akarod kerülni, hogy esetleg kínos, nevetséges, vagy megalázó helyzetbe kerüljön az avatarod, mindig indokolt óvatosnak lenni a pózlabdákra való ráüléssel. Különösen, ha ismeretlen avatar kér rá, hogy ugyan foglald már el mellette a szomszéd pózt. Te ugyan gondolhatod, hogy ezek a helyzetek nem komolyak, sőt, viccesek, és nem számítanak - de lehet, hogy a melletted hallgató, téged néző másik avatar nem így gondolja...

/Folyt. köv./

Hozzászólások (5) | 2010. 03. 08. 14:15:46

Ezt nem tudom megállni, hogy ne linkeljem be.

http://...

Egyfelől persze egy nagy LOL, meg paródia, meg poén a szám;
másfelől mint aktív SL-ező, kicsit kényelmetlenül és találva érzem magamat (meg magunkat is, úgy en bloc, az egész SL-ező társadalmat) ettől a számtól. Valahogy nem jó érzés szembenézni ezzel a szöveggel.

Hozzászólások (0) | 2010. 03. 06. 12:48:10

Későn érő típus vagyok: van avatar, akinek már kéthetes korában földje van, én még másfél évesen is hajléktalanul bolyongtam, megjegyzem, nem éreztem magam rosszul. Mostanában viszont már éreztem, hogy valami hiányzik. Azon kaptam magam, hogy irigykedve nézem, ahogy a tulajdonosok a kezükből előtörő lézersugárral mozgatják a környezetüket és idén már drasztikus tervek kezdtek előtörni belőlem mindenféle sim-vásárlásról, meg vállalkozásról. Szerintem hiányzott már egy Biztos Pont.

Magamtól egyedül nem béreltem volna lakást, ez biztos. Kellett, hogy valaki megkeressen egy olyan ajánlattal, amit nem tudtam visszautasítani: béreljünk felesben telket valamelyik steampunk régióban, és kössünk össze ezzel több dolgot egyszerre, kisvállalkozást, otthont (és My Home pontot!), viktoriánus roleplay-t, steampunk hobbikat. Eszembe se jutott, hogy nemet mondjak, pedig akkor még nem is tudtam, mennyire máshogy lát az ember mindent, ha letelepedik és otthont teremt.

Nemcsak arról van szó, hogy én csak most tanulom, amit mások rég tudnak, vagyis hogy hogy kell bútort és növényeket venni, berendezkedni, group-ot alkotni, mi olcsó és mi drága, mi hány primből áll, és ebből mi az, ami már túlzás... Nemcsak erről. Ahová költöztünk, Caledon állam olyan hely, ahová egy avatar társadalmi értelemben is letelepedik, nemcsak úgy, hogy letesz egy házat.

Caledon állam most ünnepli fennállásának 4. évfordulóját. Az első Caledon sim 2006. február végén indult, és maga a tulajdonosa, Desmond Shang is meglepődött, amikor az első hónap végére ötvenen álltak sorba a várólistán a bérelhető parcellákért, sőt, voltak, akik extra pénzeket ajánlottak azért, hogy előrébb rakják őket. Meg is nyitotta a Caledon II simet, majd ahogy teltek az évek, sorra a többit, és ma már Caledon több mint 40 simből áll!

Emellett Caledon társadalmi életét is sikeresen menedzselte: az itt élő viktoriánus steampunk társadalom kitermelte magából az Oxbridge oktatóközponttól kezdve a Royal Air Force-on át a Könyvtárig tartó nagy egyesületeket, saját színházzal, mulatóval, aktív szalon-élettel, báli szezonnal, sporteseményekkel. Caledon máig megőrizte kissé 2006-2007-es (tehát elavult) látványvilágát; de az itt élők nem a látványért költöznek ide.

Caledon ning: http://...

Naivan komolyan véve tehát szerepemet, bebútorozás után, ahogy kell, elindultam, és járom (járjuk) a régiót. Keresem a csoportokat, ahová csatlakozni lehet; keresem a középületeket, amelyekről jó tudni; észreveszem és kipróbálom a tömegközlekedést; figyelem a neveket, hogy tudjam, kik az aktív arcok itt - ezek mind annyira nagyon más túrák, mint amiket eddigi SL életemben tettem!

Nem tudom, meddig fog tartani ez a My Home pont nekem - egy "biztos pont" is könnyen semmivé válik SL-ben, egyik napról a másikra. Még csak egy hete élek így, de már féltem ezt az életet, és félek elveszíteni mindent, amit még a jövőben adhatott volna.

Pár kép: http://...

Hozzászólások (0) | 2010. 02. 27. 18:34:35

Nagyon örültem, amikor ma reggel gyorsan végigcsekkolva a kedvenc SL oldalaimat, a következő friss bejegyzést találtam ezen a turista-blogon:

http://...

Én is megcsodáltam már ez a simet, sőt, vendég is voltam ott, innen tudom, hogy a kreátor magyar (remélem, nem baj, hogy ezt "közzéteszem"). Ha én írnám le ezeket a pozitív jelzőket erről a helyről, könnyen elfogultsággal, részrehajlással vádolhatnának - éppen ezért örülök sokkal jobban egy kívülálló nemzetközi véleménynek.

Aki még esetleg nem látta, nézze meg - egy kiválóan megépített és elrendezett, stílusos, hangulatos, a legapróbb részletekig igényes repülőteret fog találni.

Hozzászólások (3) | 2010. 02. 22. 09:10:25